Révi-szoros.
Sonkolyos.
Ő S S Z E L

Lesétálunk a Sebes-Körös partjára, a MÁV-vízesés alá. Gyönyörű reggelünk van, s bár kicsit még hideg van, a napsugarak már kezdenek átszűrődni a fák levelein. Csend van, a Körös nyugodtan folydogál mellettünk.


Egy darabka a múltból... Talán egy régi vízimalom vas lapátkereke lehetett...

A vízesés most nagyon kicsi, alig zuhog lefele egy kis víz benne. De ami lezúdul, az mintha meleg víz lenne: párás a levegő, mintha füstölne a víz a reggeli hidegben. Szép ez így, s a flakonokkal és hulladékkal teli Körös partján állva is előveszi az ember a fényképezőgépet, s próbál úgy komponálni, hogy ne lógjon bele a szemét...

S mégis, valahogy jönnek a képek. Itt is egy, ott is egy. Egyik jobban tetszik, mint a másik! "Dolog lesz ezeket otthon kiválogatni!" - gondolom magamban :) S így is lett: mindegyikben van valami, amiért jobb, mint a másik. Egyiknél az elmosódott levelek, másiknál a víz színe vagy a köveken a tükröződés vagy a lehullott levelek az előtérben... Mind a Természet apró részletei, melyeket néha észre sem veszünk a nagy rohanásban.

>> galéria: további képek - amik még ezeknél is jobban tetszenek :)

Nem tudom mi ütött belém vagy mi szállt meg, de nagyon belejöttem a fotózásba. Én, aki általában egy egynapos túrán 50 fotónál ritkán készítek többet, most egy bő óra alatt több, mint 60 felvételt készítettem! Annyira szép és magával ragadó volt az erdő ezen a tiszta őszi reggelen, amilyet ritkán láttam (és éreztem) azelőtt.

11 óra körül értünk fel a Püspök-kilátóhoz. Gyönyörű napsütés itt is (kicsit zavaró szembe fény, nem éppen fotózásra alkalmas), kiültünk hát a sziklákra szusszanni és beszélgetni. A hőmérséklet már felmelegedett, kellemes őszi napfényben fürdött még egyet a Természet.

Innen egy rövidke mászás következett, majd egy kellemes séta az őszi erdőben, majd még egy emelkedő, ezúttal kicsit hosszabb, fel a karsztfennsík pereméig. Ahogy kiértünk az erdőből, egy szép nyírfaliget szélén megpihentünk egy csöppet, s míg a többiek a napon sütkérezve beszélgettek, addig én körülnéztem és fotóztam kicsit :)

>> galéria: további képek

Hamar telt az idő, és indultunk tovább, hisz még volt mit menni Sonkolyosig. A napok ilyenkor novemberben már nagyon rövidek, délután 5 óra fele már sötét van, ezért úgy terveztük, hogy az ötórási vonattal utazunk majd haza Váradra. Nyáron, mikor hosszabbak a napok, emlékszem, mindig a legutolsó vonattal mentünk, és mindig este későn értünk haza. De ilyenkor ősszel amint lemegy a Nap, nagyon leesik a hőmérséklet, így ajánlatos volt elérnünk az ötórási vonatot, máskülönben este nyolcig fagyoskodhattunk volna a sonkolyosi állomáson :)

Ráadásul úgy terveztük, hogy sütögetünk is valamit majd. Ez jó ötletnek bizonyult, mert a nagy járásban igencsak megéheztünk a végére! :) A fennsíkról ereszkedve a völgy fele aztán találtunk is egy jó kis napsütötte tisztást. Seperc alatt fa volt gyűjtve és felaprítva, kövekből tűzhely kirakva, és már ropogott is a tűz. Előkerült a táskából szalonna, kolbász, hagyma, friss kenyér... Csöpögött a jó zsír, pirult a finom szalonna, készült az "ebéd" :) Bizonyára idei utolsó szalonnasütésünk volt, és igencsak jólesett! :D

>> További fotók, kedvenc képeim a galériában

előző oldal | vissza a blog főoldalára