Ismerkedés


K A L O T A S Z E G G E L

Másnap, vasárnap, mi nem tartottunk a többiekkel a záró túrára, ami a Varjúvárhoz és a Ríszeg-tetőre volt szervezve. Ehelyett fogtuk magunkat, és amennyire egy nap alatt lehetett, nekifogtunk ismerkedni Kalotaszeggel, népművészetével, népviseletével és Árpád-kori templomaival. :)

Kalotaszeg három fő részre oszlik: a Felszeg a nyugati havasoknál, az Alszeg az Almás-patak mentén és a Nádasmente Kolozsvárhoz közel. (forrás: Wikipédia)

Az alszegi Sztánáról átautóztunk Nádasmente fele.

Első megállónk Egeresen volt, megnéztük az 1572-ben Bocskai György által építtetett várkastélyt... már ami maradt belőle. Finoman szólva is "érdekes" volt a kastély környezete: teljesen köré épült a falu, a szomszéd pedig előszeretettel ültetett zöldhagymát a valamikori kastély udvarára. :) Hátul bozót és talán krumpliföld volt, az oldalsó udvart pedig körülbelül szeméttelepnek használták a szomszédok...

Az egeresi Bocskai-kastély romjai

Következő megállónk Magyarvistán volt.

Az 1870-es évek körül az itt átmenő Nagyvárad-Kolozsvár vasútvonal építési munkálatainál nagyon sok olasz kőfaragó-építőmester dolgozott, akiktől a vistai emberek eltanulták a kőfaragó mesterséget, később pedig bányákat kitermelve sajátos módon termelték, majd faragták ki a követ különböző házak, paloták díszítésére. Többek között a budapesti Országház egy része is a vistai mesterek munkájával épült. A környék településein már messziről felismerhetők az általuk épített, fehér mészkőből faragott díszes épületek. (forrás: Wikipédia)

Épp ezeket a díszes házakat nézegettük Vistán az autóból, s lassan a templom feljárójához értünk. Alig szálltunk ki a kocsiból, máris szembetalálkoztunk két nénikével, akik épp a templomból bicegtek alá. Elbeszélgettünk egy darabot. Kedvesek voltak nagyon, mondták jóízűen a kis mondanivalójukat, mint idős ember mikor találkozik valakivel és egyszerre nekikezd mesélni. Szó szót követett, s Erzsi Kati néni meghívott minket hozzá. Ezzel később éltünk is, előtte azonban felmentünk még a vistai református templomba: középkori freskók a falon, kazettás mennyezet, melyet 1765 és 1787 között festett a híres kalotaszegi festő és asztalos, Umling Lőrinc. Érdekesség még, hogy a templomnak tornya nincs, helyette különálló fa harangláb áll mellette. A magyarvistai templom egyik harangját még Mátyás király adományozta a falunak.

A magyarvistai református templom és a különálló harangláb

Lefele sétáltunk a templom oldalában, mellettünk sírkövek voltak a falba befalazva. Lenn, az első házig jutott a két nénike, s ott beszélgettek a falubéliekkel. Erzsi Kati néni tartotta magát ígéretéhez: elmentünk hozzá s nem engedett el minket, míg meg nem mutatta nekünk a vistai népművészet és népviselet legszebb darabjait. Erről Réka tudna még többet mesélni, aki egészen közelről megismerkedett a kalotaszegi népviselettel :)

Házigazdánk, Erzsi Kati néni mesél

Festett pad az előszobában

Rékát öltöztetik :)

>> további képek az öltözködésről a galériában

Én is kapok egy jó meleg bujkát :) Rövidnadrágban és trikóban azért nem volt túl melegünk a jó hűvös szobában, ezért nem is nagyon akartam levenni a bujkát magamról, olyan jó meleg volt benne :)

És akkor álljon itt a videó, amiben a képek szavakká válnak! :)
(Canon EOS 5D Mark II & Canon 17-40mm f/4L, ISO 1250, állványról)

Érdemes megfigyelni, hogy mennyire különbözőek a Kalotaszegi népviseletek. A tegnapi napon már láthattuk, hogy az alszegi Kispetriben mennyire másabbak a ruhák színei, hímzése és díszítése, és mennyivel ékesebb, gyöngyökkel teli volt a mákófalvi táncoló gyermekek és ma a Réka által felöltött magyarvista népviselet (nádasmenti).

Kalotaszeg népviseletére a színek tobzódása és a változatos formavilág jellemző.

Viseletük, bár tájegységenként hasonlóságot mutat, szinte falvanként különbözik valamiben egymástól. Az egyszerűnek egyébként sem mondható öltözet a Nádas mente falvaiban különlegesen "cifra", ebből is ered a vidék "Cifra Kalotaszeg" elnevezése.

Kutatók szerint a kalotaszegi népviselet a legszínesebb, a legművészibb magyar viseletek közül való.

A nők fehérneműként pendelyt hordanak. A szoknya vagy fersing aprón ráncolt, előtte kötényt vagy kötőt viselnek. A női ing nyakból ráncosan hull alá, írásosan díszítik és vállfős ing a neve. Az ing fölött mejjrevalót hordanak, amelynek szinte a teljes felületét pamut- vagy gyapjúfonallal varrják ki. Lábukra fekete vagy piros csizmát húznak.

A lányok viseletének különleges dísze, a gyöngyökkel gazdagon díszített párta. Az asszonyok fejükön, gazdag mintavilággal rendelkező, úgynevezett szőrkendőket hordanak.

Különleges ruhadarabnak számít a muszuly, mely egy kétfelől felhajtott, szépen hímzett, széles - piros, zöld vagy sárga - posztóval pántolt, ráncba szedett, bő, elől díszes köténnyel fedett szoknya. Sajnos napjainkban már keveset lehet látni belőlük.

Szintén ritkán lehet ma már találkozni a dulándléval, a kontyolófátyollal, ami a menyasszony ruhatárának elmaradhatatlan darabja volt.

A férfiak régebben bűgatyát hordtak, napjainkban ezt a posztóharisnya váltotta fel. Ehhez bő inget és fekete csizmát viselnek. Felsőruhaként bujkát hordanak, amit az öregeknek fekete, a fiataloknak pedig piros-zöld színű gépvarrással díszítenek. A téli ruhatár csodálatos, egyedülálló darabja a posztószűr. A legények fejükön zöld pörge, vagy gyöngyökkel díszített kalapot hordanak.

És hogy az Alszeg és a Nádasmente után a Felszeg se maradjon ki egynapos kalotaszegi utunkból, zárásképp átautóztunk még Magyargyerőmonostorra és Magyarvalkóra.

Kalotaszeg egyik legrégebbi temploma a magyargyerőmonostori református templom. Kívül a befalazott déli torony falában 1936 óta érdekes szoborcsoport és e környéken egyedülálló módon egy napóra látható. A meglehetősen furcsa hármas szoborcsoport valószínű a tatárjárás előtti templomból maradt meg. Közvetlenül az óra alatt, talán egy római korból fennmaradt halotti emlékmű két fekvő oroszlánja látható. Bal oldalán román kori stílusban Szent György küzd a sárkánnyal. Jobbról pedig két kígyót szoptató, vastag hajfonatú, madártestű női alak domborműve látható, a "magyargyerőmonostori madárlányé". A mű a korai kereszténység idejéből maradhatott fenn, mégis a kereszténység felvétele előtti, honfoglalás kori időket idézi elénk.

Magyargyerőmonostori madárlány - pogány időkből?

Délután négy óra is elmúlt, mire Magyarvalkóra értünk. Itt található Erdély egyik legfestőibb román kori református temploma, mely a dombtetőn áll, és a szép, tiszta, rendezett, kopjafás temetőn keresztül közelíthető meg. Kopott sírok között elkalandoznak gondolataink régi időkbe, miközben felfele lépkedünk a domboldal lépcsőin.

A magyarvalkói templom 1261-ben épült. A szentély 1452-ben készült, amit egy kőtábla is jelez. A templomot a reformáció győzelme után a 15. században újjáépítették és kibővítették, majd a 17. században kőfallal látták el, melyet kis tornyokkal erősítettek meg. A templomot övező kettős védőfal közül a belső teljesen, a külső részben ma is fennáll.

Régi sírkő a magyarvalkói templom udvarán

Kilátás a templom tornyából. A távolban a Kalota (Vigyázó), melyről Kalotaszeg nevét kapta (Kalatha nemzetség).

Sírkövek és virágok a belső udvaron

A valkói templom után sipirc volt vissza Váradra, így is Meli alig érte el a hét órási vonatot vissza Szatmárra! :) Öt-tíz perccel hamarabb értünk vissza az állomáshoz, mint a vonat hogy indult volna, így elérte végül gond nélkül, de azért nem sokon múlott! :D Így hát minden jó, ha a vége jó, és a vége jó, ha minden jó! :)

Tartalmas hétvége volt, még jó, hogy nem hagytuk ki, mert sok széppel lennénk most szegényebbek (és az is, aki elolvasta idáig - köszönöm.)

>> további válogatott képek a hétvégéről a galériában

További nézelődnivaló....

előző oldal | vissza a blog főoldalára